HARMINCÖTÖDIK FEJEZET
JASE
– Látjátok? – kiáltottam, és a lovaimat közelebb irányítottam Samuelhez és a mellette ülő Tiagóhoz.
– Már szemmel tartom őket – biccentett Samuel.
Egy ideje én is. Egyelőre távol voltak, de amióta fél kilométerrel előbb kiértek egy ligetből, velünk párhuzamosan lovagoltak. Ritkán használt úton jártunk, nem számítottunk rá, hogy bárkivel is találkozunk. Mason jócskán megelőzött minket, hallótávolságon kívül járt, és a lovasok gondosan kívül maradtak a látóterén. Biztosra vettem, hogy nem látta őket, hiszen akkor lelassított volna, hogy utolérhessük.
– Tízet számoltam – mondta Samuel.
– Tizenegy – ellenkezett Tiago.
Nehéz volt összeszámolni őket. Távol voltak, és szorosan együtt haladtak. Akárhányan voltak is, ennyi ember túl sok egy szekér nélküli utazáshoz
