HUSZONKETTEDIK FEJEZET
JASE
Hiába nyitottam ki mindkét ablakot, a levegő forrón ült meg, mintha az egész világ visszafojtotta volna a lélegzetét. Izzadt hátamra tapadt a lepedő. Hihetetlennek tűnt, hogy ma reggel még a fű matracán ébredtem, Kazi a mellkasomhoz gömbölyödött, és a lánc még mindig összekötött minket.
Jócskán elmúlt éjfél. Mostanra már ki kellett volna dőlnöm a fáradtságtól a saját ágyamban, ehelyett azonban csak forgolódtam és járkáltam – az egyik vendégszobában. Oleez félt megmondani. Végre visszaértem Tor Őrhelyére, és kizártak a saját szobámból.
Könnyen kiköltöztethettem volna Kazit, de még más csaták is álltak előttünk, és ezt nem volt érdemes megvívni. Különös módon egy részemnek még tetszett is a gondolat, hogy ott van a szobámban. Magam sem tudtam, miért. Ez a szob
