HUSZONHETEDIK FEJEZET
JASE
A nagykövet hasa úgy türemkedett az alacsony asztalra, mint a kelőben lévő kenyértészta, a csatjai, övei és ékköves láncai nekiverődtek a fának, valahányszor köhögött vagy sípoló, mély lélegzetet vett. Újra beleszívott a vízipipájába. Az émelyítően édes dohányfüst megállt az elhasznált levegőben.
Az arénában lévő lakosztályt, amelyet a Ballengerek – fizetség ellenében – a rendelkezésére bocsátottak, candorai stílusban alakították át. A falon nehéz szőnyegek sötétlettek, a padlón szőrmék hevertek. A zsalukat bezárták, fény csak az asztalon, kettőnk között álló bronz olajlámpából derengett. A remegő fény árnyköpenybe vonta a nagykövet háta mögött álló testőröket – hatalmas alakok voltak, az oldalukon csillogó szablya lógott. Az egész csak látszat volt. A mi st
