TIZENEGYEDIK FEJEZET
JASE
Csak többszöri próbálkozás árán tudtuk megfogni a síkos dögöket. Okosan, ügyesen siklottak ki hevenyészett hálónkból, bár együtt végül tökéletesíteni tudtuk a módszert. Egyszerre lopóztunk előre, lazára engedtük kettőnk között a vásznat, és így végül ki tudtuk emelni őket. Örömömben felkiáltottam, amikor az első kettő a partra került, és még néhány merítéssel vagy egy tucatnyi vékony, tízcentis halat szedtünk össze. Összességében nem sok, de a gyomrom úgy várta őket, mint egy szaftos malacsültet.
– Sütve vagy nyersen? – kérdezte Kazi, és a szájához emelte az egyiket. Lenyomtam a kezét, mielőtt megehette volna.
– Sütve – közöltem határozottan, meg sem próbálva elrejteni az undoromat. Nem fogok vonagló halat küldeni a hordónyi sör után, ami utoljára a gyomromba
