TIZENÖTÖDIK FEJEZET
KAZI
Lobogott a tűz. A kövér meimol zsírja a lángok közé csöpögve mennyeien mámorító illatot árasztott; édesebb volt, mint bármelyik parfüm a jehendrán. Beszívtam, a gyomrom várakozón korgott tőle.
A hólyagok forró lüktetése elmúlt. A talpamat friss bambusz fedte. Jase a saját széttépett ingét használta kötésnek, aztán felcipelt a romokig. Megmondtam neki, hogy tudok menni, de erősködött, hogy csak hadd fejtse ki a bambusz a gyógyhatását. Találtunk egy kényelmes, sötét zugot a leomlott, ledőlt falak között, és a piruló madárral meg a barlangszerű menedékkel, amelynek a tetejét szinte megérinthettem, biztosra vettem, hogy az istenek végre megkönyörültek szegény nyomorult Kazin, de legalábbis belefáradtak a kínzásába.
A vihar ugyanolyan gyorsan elvonult, mint ahogy jö
