11. FEJEZET2011
Venezuela, Caracas
Szúr az oldalam, kissé szédülök, de jó ideig csak ámulok a forró autóban.
– Honnan van neked autód, Pedro?
– Hallgass már!
Úgy mordul rám, mintha órák óta jártatnám a számat, pedig nem így van. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a tizenhat évem alatt hányszor ültem autóban, erre most itt van velem a bátyám, és vezet egyet. Emlékszem, apám is mindig autóval jött anyámhoz. Nagy embernek tűnt. Más kérdés, hogy apám autó nélkül is az volt.
– Te gazdag vagy?
Megdörzsöli az arcát, majd egy pillanatra rám néz.
– Hülyébb vagy, mint kiskorodban.
– Miért?
– Fogd be, Gloria! – Egy ideig a fejét csóválja. – Nem hiszlek el! Megöltél egy embert, és most arról faggatsz, hogy honnan van autóm… Komolyan, csak egy kolonc vagy a nyakamon.
– De ebből a koloncbó
