Mélyen a szemembe nézett, valami tisztát, biztosat keresett. Az újjáépítés egyszerű elhúzása nem adhatta ezt meg neki.
Mi ez, Kazi? Mi ez kettőnk között?
A kérdés még mindig ott volt, és egyre hangosabban lüktetett. Parázs égett a gyomromban. Még mindig nem volt válaszom, vagy talán nem akartam, hogy legyen.
– Vissza kell mennem, Jase. Csak rövid időnk lehet…
– Hetek alatt sok minden változhat, Kazi. A tervek átalakulhatnak. Nincs semmi biztosíték. Akár mindketten meghalhatunk addig.
Nagyon jól tudtam, milyen az, amikor a végzet ide-oda ránt, dobál és ököllel ver. Tudtam, milyen, ha váratlan utakra terel. De hogy Jase meghaljon? Az lehetetlen. Az ő jelenléte túl életteli volt, túlságosan érezhető, túlságosan… Megráztam a fejem, hogy elkergessem a gondolatot. Csak az apja váratlan halá
